Blog

A kiégés kor-független

Szakemberek a hetvenes évek óta foglalkoznak a kiégés szindróma tünet-együttesével. Ma úgy gondolják, a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés szinte bármely szakmában dolgozót érinthet, és nemcsak a munka területén mutatkozhat, hanem minden szerepkörünkben megjelenhet. Ki lehet égni szülőként, társként, segítő gyerekként is.

Miben is nyilvánul meg a kiégés? Mit figyeljünk meg magunkon?

  • A testi-szellemi kimerültség jeleit. (délutáni szunyókálással sem szűnik meg).
  • Megfelelési/bizonyítási kényszerünk van (munkában, otthon stb.).
  • Mindenáron meg akarunk csinálni minden feladatot, amit aznapra terveztünk, segítség kérés nélkül.
  • Nem szentelünk időt magunkra (lelki-fizikai szükségleteinket háttérbe szorítjuk).
  • Türelmetlenek vagyunk.
  • Közömbössé váltunk olyan dolgok és emberek iránt, melyek/akik korábban fontosak voltak számunkra.
  • Hosszabb távon mindez súlyosbodik: önértékelésünk csökken, ez kihat a munkateljesítményre; kommunikációnk romlik, negatívvá, cinikussá válik, visszahúzódunk, túlérzékenyek leszünk, és folyton védekezünk.

És megérkeztünk a depresszió, belső üresség, reménytelenség érzéséhez.

Ez korunk betegsége, túl nagy a tempó, túl vagyunk terhelve. Sokat dolgozunk, akár 10- 12- 14 órát is, és még hétvégén is. Nincs elég idő a kikapcsolódásra, feltöltődésre, de ha mégis akad, akkor meg fogalmunk sincs, hogy is kezdjünk neki, mi is volna nekünk a legjobb a lelazuláshoz. Sokan azt sem veszik észre, hogy szükségük van rá.

Nagymamámék (akik vidéken éltek) azt mesélték, hogy tavasztól őszig sokat dolgoztak, de télen módjuk volt egy kis pihenésre, szórakozásra, ezáltal újult erővel indulhattak a tavasznak. Ez persze nem azt jelentette, hogy a téli hónapokban nem voltak feladataik, pusztán kevesebb volt, hiszen a kert, a föld télen alszik. Mai szemmel nézve nehezített pálya volt számukra, hogy abban az időben, amikor ők fiatalok voltak, az 1900-as évek első felében (sőt még a gyerekeik fiatal felnőtt korában is), nem volt még mosógép, kézzel mostak. Több gyereket vállaltak, mint ma, vagyis sok gyerek, sok ruha, el lehet képzelni mennyi idejükbe is telt ez a művelet. És ez csak egy feladat volt a sok közül. Mégis maradt arra idejük, hogy összeüljenek beszélgetni, kártyázni, hímezni, eljárjanak táncolni. Mindemellett este korán tértek nyugovóra, így megfelelően kialudták magukat. Persze az is igaz, a TV és a net nem vonták el a figyelmüket, nem voltak a rabjaik, mivel egyszerűen akkor még nem voltak ezek az eszközök.

Manapság nincs 2-3 nyugodtabb hónapunk. Hét közben 10 órát dolgozunk (vagy csak nyolcat, de kettőt utazunk), azaz késő délután, vagy este érünk haza. Hétvégénket pedig – ha meg is ússzuk, hogy ne kelljen dolgoznunk – a héten elmaradt házimunka behozásával töltjük. Éves szabadságunk egy részét sok esetben lakásfelújításra, nagytakarításra, egyéb teendőkre fordítjuk. Az, hogy egy túlpörgetett időszakot megszakítunk nyáron 1-2 hét szabadsággal (esetleg télen is egy héttel) és akkor azt gondoljuk, feltöltődünk legalább fél évre, csak illúzió.

És akkor ez még csak a normál mókuskerék. Az ehhez becsatlakozó nehezebb időszakok (pl. hogy pozitív példát említsek: vállalkozás beindítása) további terhelést eredményeznek. Ezeknek egy része általában rövid, belátható időn belül lecseng, ugyanakkor némelyik – hosszabb távon jelenlévőnél különösen – komoly lelki terheléssel jár. Ilyenkor kezdünk kompenzálni: kávé, édesség, alkohol, a többit nem is sorolom. Nem érünk rá a barátainkra, a velünk nem egy háztartásban élő családtagjainkra, szüleinket telefonon keressük meg, ráadásul ritkán, mert ők úgyis megértik, (de biztos ez? vagy meddig?), ez azonban már egy másik történet.

A legnagyobb probléma, hogy azt, hogy bajban vagyunk, még csak észre sem vesszük, sőt, ha valaki felhívja rá a figyelmünket „megmagyarázzuk”, pl. ezt várja el tőlünk a cég, a párunk, a gyerekünk.

Verklivé válik szinte minden tevékenységünk, nem örömmel végezzük, hanem kötelességből, „csak legyünk túl rajta minél hamarabb” gondolattal, aminek bizony következménye lesz. Egyszer csak már nem tudunk adni, vagy amit adunk már nem minőségi, csak mennyiségi lesz, hiszen egyet elfelejtettünk, magunknak adni, lélekben már nem is vagyunk ott. Fáradtak, ingerlékenyek leszünk, eltűnik az őszinte mosoly az arcunkról, odalesz az életkedvünk. Ekkor, amitől félünk, bekövetkezik, elégedetlenek lesznek velünk. Mindeközben mi magunk is mindennel elégedetlenek vagyunk. Persze azonnal védekezünk, vagy támadunk, de főleg nagyon szerencsétlennek érezzük magunkat, ami nem javít a helyzetünkön, sőt…

Sajnos ritka az a munkahely, személyes közeg, ahol ezt időben észreveszik és segítséget nyújtanak. Így aztán ebben valóban magunkra vagyunk utalva. A legnehezebb felismerni, hogy baj van. Ha már felismertük jöhet a kérdés. Most akkor mit csináljak? Váltsak munkahelyet? Dobozoljam be a TV-t? Takarjam le a számítógépet nagymama horgolt terítőjével? Kapcsoljam ki a telefont?

Nem rossz ötletek!!!

De célravezetőbb segítséget kérni. Megnézni a jelenlegi elégedetlenségünk, túlpörgetett napjaink miből fakadnak, mely területen lehet/kell lazítani. Meghallgatni másokat, mi volt az a pont, ahol érezték szükséges változtatniuk addigi életmódjukon, szemléletükön, hogyan kezdtek hozzá a változáshoz, hogyan csinálták végig, melyik módszer vált be?

Ha nagyszüleinket, szüleinket jobban meghallgattuk volna…. előrébb tartanánk. Persze, mondhatjuk, hogy amikor ők fiatalok voltak az más világ volt, ami igaz is, tényleg másként gondolkodtak. Csak egy kis apróság: régen a mosás egy egész napos program volt, ma, amíg a mosógép végzi a dolgát, bármit csinálhatunk; régen minden nap főztek, mert nem volt hűtőszekrény, ma akár több napra előre is elkészíthetjük az ételt a hűtőszekrénynek köszönhetően, de ehetünk egy gyorsétteremben, vagy rendelhetünk.

Szerző: Törjék Andrea

Hintya András
Szakemberek a hetvenes évek óta foglalkoznak a kiégés szindróma tünet-együttesével. Ma úgy gondolják, a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés szinte bármely szakmában dolgozót érinthet, és nemcsak a munka területén mutatkozhat, hanem minden ...

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, melyek segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További tudnivalókat a cookie-król Adatvédelmi szabályzatunkban talál.