Blog

Tanulni öröm vagy tanulni kényszer?

Szerző:

Schäffer Erika

A szervezeti tanulás kapcsán többször felmerül a kérdés, hogy a cég munkatársai miért nem fogadják lelkesen a vezetés által számukra tervezett képzéseket, tréningeket?

Felnőttek fejlesztésével foglalkozó szakemberként abban hiszek, hogy lehet a tanulást örömtelivé és kellemessé tenni, de valahogy sokszor ez nem tűnik annyira egyszerűnek. Biztos sokan találkoztak már a jelenséggel, amikor valami felkelti az érdeklődésünket, képesek vagyunk hosszú órákat kutatni a világhálón az anyanyelvünkön és más tanult nyelveken, mindeközben fel sem tűnik az idő múlása, észrevétlenül tanulunk, és még élvezzük is.

Hosszú idő óta figyelem a felnőttek tanulási szokásait, amely javarészt hasonlít a gyermekkoriban kialakított menetrendekhez. Nagyra becsülöm azokat a felnőtteket, akik érett fejjel fognak neki egy elmaradt érettségi vizsga megszerzésének. Akár saját vagy mások hibájából nem tudták befejezni a középiskolai tanulmányaikat, akár egy szakma megszerzése után döntöttek úgy, hogy érettségit szereznek, vagy új, másik szakmát tanulnak – mindenképpen tiszteletre méltó az erőfeszítés, hogy család és munka mellett önként tanulni kezdenek. Egy ilyen esti tagozatos, már az ötödik ikszet elhagyó hölgy mondta, hogy az ő motivációja megmutatni a gyerekeinek, hogy „Anya, erre is képes!” Természetesen együtt örültünk a sikeres vizsga után vele és a családjával. Ez ám a személyes motiváció! Biztosan voltak számára is nehéz, legkevésbé sem örömteli időszakok, mégis kitartott és a végén nagyon elégedetten vette át a bizonyítványát!

Nos, nézzük a kényszer kínos kérdését… A „lifelong learning” külsőleg ránk aggatott béklyó vagy tényleg szükséges? A tények azt mutatják, hogy egy életút alatt bizony 3 vagy 4 alkalommal is szükségessé válthat akár a teljes szakmaváltás is. Arról nem is szólva, ha a saját szakterületünkön belül nem képezzük magunkat, bizony lemaradunk, és egy esetleges állásinterjún nem mi leszünk a befutó, a kiválasztott – ez pedig azt jelenti, hogy igenis van kényszerítő tényező, körülmény, amely szükségessé teszi a tanulást.

Ha már így van, nem elhanyagolható, hogyan állunk ezekhez a helyzetekhez. ”Jó magyar” szokás szerint morgunk, szidjuk a rendszert vagy megpróbálunk bármennyire is nehéz, nyitottan állni az új kihívások elé? Oktatással foglalkozó szakemberként mindenképpen az utóbbit javaslom. Ha eleve negatív a hozzáállásunk, biztosan elmarad a tanulásunk kellemes, élvezetes része.

Igen, azt állítom, hogy sok minden az egyén felelőssége. Érdemes megkeresni valami pozitív részét annak, amit éppen tanulunk – végiggondolni, mire is lesz nekünk jó, ha azon az ismerethalmon átrágjuk magunkat. Ha azonban mindent megtettünk és még sem találunk semmi értelmeset és hasznosat (azért valami mindig akad), akkor tűzzünk ki magunk elé valami olyan célt, amivel megjutalmazzuk magunkat, ha ezen az időszakon túl vagyunk. Például csak olyan könyvet olvasunk, ami érdekel minket vagy szervezzünk a barátainkkal, családunkkal közös programot, ezzel megjutalmazva őket, hogy elviseltek bennünket ebben a nehéz időszakban.

Végezetül ne feledjük el, mennyire jó érzés, amikor egy magunk elő kitűzött célt sikerül elérnünk és elmondhatjuk – „Ezt is megcsináltam!” Bízom benne, hogy az olvasó kedvet kapott arra, hogy újra tanulásra adja a fejét, ehhez sok sikerest, kitartást és örömöt kívánok!

Tóth Judit
Szerző: A szervezeti tanulás kapcsán többször felmerül a kérdés, hogy a cég munkatársai miért nem fogadják lelkesen a vezetés által számukra tervezett képzéseket, tréningeket? Felnőttek fejlesztésével ...
0 Comment

Leave a Comment

Your email address will not be published.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, melyek segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További tudnivalókat a cookie-król Adatvédelmi szabályzatunkban talál.